magyarok...buli...fanta

Pár napja, amikor az egyetemen próbáltam beüzemelni az internetem arra lettem figyelmes, hogy egy lány franciául beszél ugyan, de egy Szabolcs nevű illetőről. Rögtön éltem a lehetőséggel és megkérdeztem, hogy ki is az a Szabolcs és hogy Ő honnan jött. Természetesen magyar volt. Mint utóbb kiderült négyen voltak már itt Magyarországról, Szegedről és Pestről. Az ismerkedési fázis rövid volt, mert szinte azonnal egy nagy magyar csapatként hódítottuk meg Lyont. Szombaton csatlakozott még hozzánk 3 magyar lány, így létszámunk 8-ra nőtt, ami azért nem elhanyagolható, ha azt nézzük, hogy Szlovákiából egy lány van itt. Ebből diplomáciai okok miatt nem vonok le semmilyen tanulságot. Ha saccolnom kéne azt mondanám, hogy majdnem annyian vagyunk mint a németek és, hogy amikor elmentünk a Rhone partjára, a belvárosba, egy parkba piknikezni az összes franciául tanuló (DEUF-ös) erasmusossal, bizony komoly szelet jutott nekünk a képzeletbeli tortából. A kis piknikünk után (miután megbeszéltük, hogy mindenképpen megnézzük a Lyon-Liverpool, Lyon-Bordeaux és Lyon-Debrecen meccseket amíg itt vagyunk) elindultunk egy szórakozóhely felé, amit ha magyarul nevén kéne neveznem azt mondanám, hogy zenés pub volt, ahol időnként a csapos/mixer lányok a pulton táncolotak. A hely szimpatikus volt (már amennyit láttam belőle :S), 5 euroért adtak csapolt Carlsberget és 3 euroért 3cl B52 cocktailt, amiket most inkább nem is számolok át Forintra. A boltokban nincsen ilyen vészes ára az alkoholoknak, ugyanis pl. 1 l Johnny Walker 3600 Ft átszámítva. A számomra egyetlen ismerős sör a Heineken 130 Ft üvegenként. Hangsúlyozom, hogy itt egy üveg valamiért 0,25l. Ami talán még meglepőbb az a 0,15l-es Heineken kiszerelés. Kerestem Heinekent rövides pohárban is...eddig nem találtam még, de nem adom fel, mert ha így folytatódik biztos lesz itt az is. A francia nyelvtanulás jelenleg abból áll, hogy többnyire egymás közt is franciául beszélünk a németekkel, olaszokkal stb... A suliban lesz egy francia mint idegen nyelv kurzus is ami attól tartok igen hasznos lesz, mivel itt kerek perec megmondták, hogy az az alap, hogy olyan igeidőket tudunk amikről én még életembe nem is hallottam, nemhogy tanultam volna. És arra, hogy én ezekből vizsgázzak is decemberben még nem is gondolok. Mert itt nem az van, hogy a kis létszámú erasmus csoportnak külön indítanak egy órát...nemnem...beülünk a nagyelőadóba, ugyanazt tanuljuk mint a franciák és ugyanúgy is vizsgázunk mint ők...ugyanakkor, ugyanabból! Igazából...nem probléma J

Mindennapi élet

Mostanra nagyjából rendeződtek a dolgok. Még ma futok egy utolsó kört és ha minden igaz be is fejeztem az adminisztrációt a sulikezdésig.

Az itteni életről: Amennyit a városból láttam eddig az szimpatikus. Nem mondom, hogy álmaim városa, de baj nagyon nincs vele. Igazából Budapesthez tudnám hasonlítani a legjobban, ugyanis a szép belvároson túl megtalálhatók a "nyócker" jellegzetességei is. Az itt élő emberek kb. fele-fele arányban színesbőrűek és fehérek. Rengeteg a néger, arab és egyéb ferdeszemű nemzetiség. A közlekedés néha meglepő. Nem ritka, hogy piros gyalogos jelzésnél intenek az autósok, hogy menjek, majd vállvonogatva haladnak tovább amikor udvariasan megköszönöm egy intéssel, hogy azért én ezt nem vállalnám a 3 sávos úton. Sok féle autómárkát lehet megtalálni itt: Renault, Peugeot, Citröen...Renault, Peugetot, Citröen...Renault....kb ennyi. Minden 10. autó osztozik a többi európai márkán.

A koli amiben lakom....hmmm...érdekes. A szobám viszonylag rendben van. Minden folyósóra jut 2 WC és 2 zuhanyzó. Négy szintet jártam körbe, így 8 WC-n nem találtam vécédeszkát...a hollétüknek szeretnék utánajárni, de sajnos semelyik webes szótár nem ismeri ezt a szót és az elmutogatására nem vállalkozom. Viszont valami nagyon nem ok a dologban, ugyanis az egyetemen sem találok sehol deszkás WC-t. A zuhanyzóról talán csak annyit, hogy első nap amikor elindultam tusolni az egyik "kabinban" 2db összeégetett kiskanalat találtam. Egyet a földön, egyet a szappantartóban. Talán nem is folytatom :S Azért az a történethez tartozik, hogy amíg én 160 eurót fizetek 1 hónapért a koliban, addig néhány ismerősöm 500 felett lakik havonta. Úgyhogy panaszra etekintetben nincs okom.

Nem egészen erre számítottam amikor kijöttem, ugyanis olyan h diákélet itt nincs nagyon (eddig). A szintemen csak franciák vannak, csakúgy mint szerintem az egész koliban, így a multikultúrális partyhangulat eddig bukni látszik. Majd ha elkezdődnek az órák...talán...

Annyira azért nem tragikus a helyzet, igyekszem majd a legjobbat kihozni a dologból. Szerintem amint elkezdődik a suli és mindenkinek lesz helye (mert van akinek még most sincs hol aludnia) az élet is beindul majd.

Érkezés

Budapesten igen kedvesen fogadtak a check-in pultnál. Mivel az új rendszer szerint elektronikusan megy, ezért szinte semmi dolgom nem volt, csak feladni a csomagom. Nem voltak nagy igényeim, csak annyi hogy ne a WC mellett üljek. Hát 180 helyből sikerült megkapnom az utolsó sor folyosó melletti helyét, aminél közelebb már csak az ülőkén utazhattam volna a WC-hez. Az érkezés viszonylag rendben volt. Miután beértem a városba az első utam a „BKV”, jelen esetben TCF jegypénztárához vezetett, ahol röpke 1,5 óra várakozás után már én voltam soros. Van abban valami, hogy nálunk30 napra szól a bérlet és nem 1-én kell sorban állni mindenkinek. A diákoknak jár természetesen kedvezmény, így „csupán” 8000 Ft-ba került a bérlet. Ezután célbavettem az egyetememet, ahol regisztrálnom kellett magam és egy kis papírmunkát elvégezni mielőtt megkeresem a szállásom. Legalábbis így indult. Beálltam a nem túl rövid sorba a külkapcsolati irodánál és vártam. Aztán egy kedves hölgy szólított, hogy hozzá is lehet menni ügyintézbi. Leültem, előkereste a regisztrációs lapomat és közölte, hogy a helyi diákigazolványomhoz kell kötnöm egy biztosítást, nyitni egy számlát és kész is vagyunk. A szálláshoz pedig aláírt egy papírt, miszerint befizettem a kauciót stb... Nem volt mellékes az az arc sem amit akkor vágtam amikor megkérdezte, hogy Magyarország ugye Európában van, de ebbe inkább ne menjünk most bele. Ekkor még mindig nagyon jól éreztem magam és boldogan nyugtáztam, hogy megvan a másnapi programom is, hiszen úgyis akartam egy helyi bankszámlát. Érdekes módon a bőröndöm egyre nehezebb lett. Utóbb rájöttem, hogy az egyik kereke leblokkolt, így az ellenállás amit a fél kerék elkoptatása váltott ki Lyon utcáin nem segített sokat. Elindultam a szállásom felé a már említett 35 kilónyi csomagommal és miután az 5 perces távot egy jó 20 perc alatt megtettem odacsoszogtam a recepcióhoz és nagy vigyorral átadtam a papírt, hogy megjöttem! Nos, a nő körülbelül ugyanekkora vigyorral adta vissza nekem és mondta, hogy ez semmire nem elég ide. Ekkor már este 6 óra volt, így minden ügyintézés szünetelt az egyetemen. A hölgy kapásból felírt nekem két HOTEL-t amiben lakhatok az éjszaka és mivel nem volt mit tennem elindultam megkeresni őket. A 3. hotelben már hely is volt, így végülis ott töltöttem az éjszakát. Nagyon „barátságos” környék volt, konkrétan a muszlim negyed lehetett, mert fehér embert nem láttam, ellenben annál többen imádkoztak este Mekka felé fordulva. Másnap a bankban kezdtem. Szerettem volna nyitni egy számlát és megkötni a szükséges biztosítást ami a szállásom elfoglalásához szükséges. Természetesen nem beszéltek angolul, viszont azt gondolták, ha ők gyorsan beszélnek akkor majd nekem is jobban fog menni. Elmondták, hogy addig nem tudnak velem mit kezdeni amíg nem hozok a szállásomról egy szerződést ami igazolja, hogy ott lakom. Megkértek, hogy fáradjak vissza este 5 és fél 6 között az említett iratokkal. Ezután visszamentem az egyetemre, hátha ők tudnak nekem adni valamit. Kiderült, hogy olyannyira képben voltak előző nap, hogy csak 3 féle papírt felejtettek nekem odaadni. Miután ezeket kitöltöttem elindultam a kollégium felé. Addigra már annyira kilátástalan volt a helyzetem, hogy a zuhogó eső amiben eláztam már szinte fel sem tűnt. A recepción közölték, hogy kell nekik a biztosítás és 3 fénykép és majd akkor adnak nekem papírt ami igazolja az ottlétemet. Csináltattam gyorsan 4 igazolványképet és visszamentem a bankba fél 3-kor a fél 6 helyett. Mint utóbb kiderült ezt nagyon jól tettem, mert elkeverték a dossziém és csak hosszas francia-angol vegyes beszélgetés után mentek bele, hogy még aznap megcsinálják a bankszámlámat. Miután minden papírom készen volt és a fényképek is a kezemben voltak már probléma nélkül zajlott minden a recepción és megkaptam a 9 m2-es szobámat. Talán mondhatom, hogy még életemben nem volt két ennyire kilátástalan és problémás napom. De a lényeg, hogy talán a nehezén túlvagyok...amíg nem kezdődnek az óráim...