Érkezés

Budapesten igen kedvesen fogadtak a check-in pultnál. Mivel az új rendszer szerint elektronikusan megy, ezért szinte semmi dolgom nem volt, csak feladni a csomagom. Nem voltak nagy igényeim, csak annyi hogy ne a WC mellett üljek. Hát 180 helyből sikerült megkapnom az utolsó sor folyosó melletti helyét, aminél közelebb már csak az ülőkén utazhattam volna a WC-hez. Az érkezés viszonylag rendben volt. Miután beértem a városba az első utam a „BKV”, jelen esetben TCF jegypénztárához vezetett, ahol röpke 1,5 óra várakozás után már én voltam soros. Van abban valami, hogy nálunk30 napra szól a bérlet és nem 1-én kell sorban állni mindenkinek. A diákoknak jár természetesen kedvezmény, így „csupán” 8000 Ft-ba került a bérlet. Ezután célbavettem az egyetememet, ahol regisztrálnom kellett magam és egy kis papírmunkát elvégezni mielőtt megkeresem a szállásom. Legalábbis így indult. Beálltam a nem túl rövid sorba a külkapcsolati irodánál és vártam. Aztán egy kedves hölgy szólított, hogy hozzá is lehet menni ügyintézbi. Leültem, előkereste a regisztrációs lapomat és közölte, hogy a helyi diákigazolványomhoz kell kötnöm egy biztosítást, nyitni egy számlát és kész is vagyunk. A szálláshoz pedig aláírt egy papírt, miszerint befizettem a kauciót stb... Nem volt mellékes az az arc sem amit akkor vágtam amikor megkérdezte, hogy Magyarország ugye Európában van, de ebbe inkább ne menjünk most bele. Ekkor még mindig nagyon jól éreztem magam és boldogan nyugtáztam, hogy megvan a másnapi programom is, hiszen úgyis akartam egy helyi bankszámlát. Érdekes módon a bőröndöm egyre nehezebb lett. Utóbb rájöttem, hogy az egyik kereke leblokkolt, így az ellenállás amit a fél kerék elkoptatása váltott ki Lyon utcáin nem segített sokat. Elindultam a szállásom felé a már említett 35 kilónyi csomagommal és miután az 5 perces távot egy jó 20 perc alatt megtettem odacsoszogtam a recepcióhoz és nagy vigyorral átadtam a papírt, hogy megjöttem! Nos, a nő körülbelül ugyanekkora vigyorral adta vissza nekem és mondta, hogy ez semmire nem elég ide. Ekkor már este 6 óra volt, így minden ügyintézés szünetelt az egyetemen. A hölgy kapásból felírt nekem két HOTEL-t amiben lakhatok az éjszaka és mivel nem volt mit tennem elindultam megkeresni őket. A 3. hotelben már hely is volt, így végülis ott töltöttem az éjszakát. Nagyon „barátságos” környék volt, konkrétan a muszlim negyed lehetett, mert fehér embert nem láttam, ellenben annál többen imádkoztak este Mekka felé fordulva. Másnap a bankban kezdtem. Szerettem volna nyitni egy számlát és megkötni a szükséges biztosítást ami a szállásom elfoglalásához szükséges. Természetesen nem beszéltek angolul, viszont azt gondolták, ha ők gyorsan beszélnek akkor majd nekem is jobban fog menni. Elmondták, hogy addig nem tudnak velem mit kezdeni amíg nem hozok a szállásomról egy szerződést ami igazolja, hogy ott lakom. Megkértek, hogy fáradjak vissza este 5 és fél 6 között az említett iratokkal. Ezután visszamentem az egyetemre, hátha ők tudnak nekem adni valamit. Kiderült, hogy olyannyira képben voltak előző nap, hogy csak 3 féle papírt felejtettek nekem odaadni. Miután ezeket kitöltöttem elindultam a kollégium felé. Addigra már annyira kilátástalan volt a helyzetem, hogy a zuhogó eső amiben eláztam már szinte fel sem tűnt. A recepción közölték, hogy kell nekik a biztosítás és 3 fénykép és majd akkor adnak nekem papírt ami igazolja az ottlétemet. Csináltattam gyorsan 4 igazolványképet és visszamentem a bankba fél 3-kor a fél 6 helyett. Mint utóbb kiderült ezt nagyon jól tettem, mert elkeverték a dossziém és csak hosszas francia-angol vegyes beszélgetés után mentek bele, hogy még aznap megcsinálják a bankszámlámat. Miután minden papírom készen volt és a fényképek is a kezemben voltak már probléma nélkül zajlott minden a recepción és megkaptam a 9 m2-es szobámat. Talán mondhatom, hogy még életemben nem volt két ennyire kilátástalan és problémás napom. De a lényeg, hogy talán a nehezén túlvagyok...amíg nem kezdődnek az óráim...